Tisztelt Reklámemberek, Programszervezők, Híresek és Celebek !    

Karácsony előtti vasárnap nagy szeretettel és alázattal figyeltem a „Jónak lenni jó” programot. Örültem a szép és tanulságos, sorsfordító életképeknek. A délutáni órákra már a lelkemet átölelő boldogság helyét egy keserűszájízzel párosuló szív és gyomorszorítás vette át.

Feltettem magamnak a kérdést, mit csináltam én rosszul, mit csináltunk mi rosszul abban a mikrokörnyezetben, ahol élünk, amiben több mint, 80 család életén próbálunk segíteni a saját lehetőségeink, erőnk, tudásunk és meglévő kapcsolataink révén?

És a mi életünkből is eltelt 10-15 év. Reményekkel és hittel, szomorúan és nevetve tesszük és éljük a napjainkat. Érintetten, mi a fizikai és a mentális fájdalmainkkal együtt, de életre vagyunk ítélve –ÉLETRE EGY ÉLETEN ÁT-! Elkeseredve, de kiutat keresve, példát mutatva összefogtunk, hogy erősebbek legyünk, összeadjuk a szellemi, fizikai erőnket és azt a szeretetteljes tenni akarást, amit csak érintetten tudnak emberek és azok támogató csoportja tenni, ennyi éven át. Azokért a Sclerosis Multiplexben szenvedőkért, akiknek napjait egyre nagyobb számban már fiatalon megjelenő diagnózis és ezáltal, a kilátástalanság pecsételi meg a kiszámíthatatlan „Ezerarcú” agyi kórtól szenvedve.

– ”Mit várhatok még? Holnap sétálhatok-e vagy súlyosbodik az állapotom? Elveszítem a látásomat? Vagy éppen egyik napról a másikra kerekesszékbe kényszerülök, vagy elkezdek dadogni és remegnek majd a végtagjaim. A borzalmas izomfájdalmakról nem is beszélve!

Mi lesz holnap?”

Kérdezzük, magunktól és mi lesz a mi gyermekeinkkel, akikkel nem tudunk majd úgy játszani és részt venni a mindennapjaikban, mint ahogyan azt szeretné. Nem érti meg, mert még nem készítettük fel rá! Majd az amúgy is sérülékeny emberi kapcsolatok, mint a porcelán teáscsésze úgy pattan szét a betegség a kényszer a szegénység és a tolerancia hiánya miatt. „- Mert nekem is csak egy életem van „hallottuk már oly sokszor ennyi év óta. A betegség csonka családja vagyunk!

Ki hallja és, ki kérdezi meg a mi gyermekeinknek ki nem kiáltott fájdalmát, azt, hogy miért pont az Ő édesanyja vagy édesapja, akár a testvére a beteg?

Mit vétett az anya, akinek szeretett gyermeke autistaként született és mi a bűne annak az apának, akinek gyermeke a játszótér zsivaját nem ismerve a focizástól elfordulva egy zárt, befelé forduló csöndben él, mert autista. A szívem szakad meg, ha csak rá gondolok, mit bírnak ki és tesznek ezek a családok, mert gyermeküket maguk mellett szeretnék tudni. A gyermekek, mióta én ismerem Őket időközben felnőttek, csatlakoztak hozzájuk az ifjak szülei és azok gyermekei remélve, hogy együtt könnyebb megvívni az életükre mért kirekesztettséget, esélytelenséget. Tudni, látni, megélni nap- nap után, egy Életen át.

Írhatta volna ezeket a sorokat más civilszervezet vezetője is, akik azzal a ténnyel küzdenek meg, hogy nem tudnak támogatáshoz jutni aprócska kis céljaik megvalósítása érdekében, hogy a maguk kis mikró környezetükben az élni és élni hagyni, egyensúlyát megteremtsék. Mondja kedves nagyon híres ember, elgondolkodott-e már azon, hogy egy ilyen adományozási dömpingben a MENŐ szervezetek mennyi támogatást kapnak az egyebek mellett.

Kedves Híresek és Celebek!  Ha megkérdeznék tőlem, mit kívántam a Jézuskától karácsonyra, akkor én azt válaszolnám, szeretnék kérni egy karliftet és 3 db állítható ágyat, aminek a segítségével olyan, tartósan beteg és sérült betegtársaimat is fogadhatjuk a rekreációs intézetünkben, akiket nem tudnak elvinni üdülni, mert nem vállalják sehol, mert az intézet nincs felkészülve rá. És azt is elmondanám, hogy mi ebben a kisfaluban és a térségben, sőt azon túl is hiába kértünk támogatást erre a célra senki nem nyitotta ki a szívét ügyünkért alig 3 millió Ft–ig.

Tudom, hogy a mi betegségünk most nem divatos, nem eladható!

Tehát visszavonom az előbbi Karácsonyi kívánságom és én most leginkább egy arcot, egy hangot és egy lelket kérnék, aki el tudna adni, egy kis vidéki problémát.

Legyenek boldogok és egészségesek, hogy soha ne érezzék azt, amivel mi együtt élünk.

 Kulcs, 2012.12.24.

Tiszta szívből üdvözlettel:

Dóka Marianna, a Carpe diem Rekreációs és Általános Képzési Alapítvány vezetője

2458 Kulcs Deák F.u.80. tel: 06 / 30-3000-992